A fáradt ember nem tud szeretni

Egyik foglalkozás alkalmával egy kislányra lettünk figyelmesek. Nagy gonddal összeszedte a helyiségben található összes babát, hogy anyukájához vigye őket. Igen ám, de egy baba leesett. Lehajolt érte, hogy felvegye. Sikerült, de közben egy másik pottyant ki a kezéből. Azt is fel szerette volna venni. Nyúlt érte, de akkor egy harmadik baba pottyant le. A kislány nem adta fel, kitartóan szedegette a földről a rakoncátlankodó babákat.

Jót mosolyogtunk rajta, de miközben őt néztük, magunkra ismertünk. Sok mindent csinálunk. Feladataink vannak otthon, a munkahelyünkön és még ezerfelé. Cipeljük magunkkal, gyakran csak pakolgatjuk őket magunk előtt és bizony gyakran csődöt is mondunk. Nem bírjuk, vagy kimerülten roskadozunk a terhek alatt, de mégis vinni szeretnénk valamennyit.

Amikor aztán néha sikerül elengedni egy-egy feladatot - mert az egészségünk, a házastársunk, vagy a gyermekeink vészcsengője megszólal – óriási szabadságot, örömöt élhetünk át és sokkal jobban helyt tudunk állni a többi, igazán fontos teendőinkben. Együtt lenni, elsősorban azokkal, akikkel összetartozunk, akiket ránk bíztak.

Ilyenkor ünnepek előtt ezernyi teendő adódik minden háztartásban. Takarítás, főzés, sütés, az ajándékokról nem is beszélve. Mind fontos, de jól tudjuk, hogy testet, lelket, no és idegeket próbáló feladatok ezek. A nem várt problémákról nem is beszélve.(Eldugul, kilyukad, nem találom, tönkre megy stb.) Ezek mind „jó alkalmak” a vitákra, veszekedésekre, a sértődésre, a haragra. S máris „árad a szeretet”... A „sötét oldal” lő, gól.

Ne engedjük!

A kislányt, akiről írtunk, az édesanyja mentette meg. Lehajolt hozzá és egyszerűen kivett a kezéből néhány babát. Az megkönnyebbülten szaladt tovább és boldogan folytatta a játékot.

(2009. karácsonya előtt az Oázis c. kiadvány nyomán írta H.P.)