Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy lelkes fiatal házaspár, három pici gyerekkel, akik úgy gondolták felülnek álmaik lovára, előveszik tálentumjaikat és elkezdenek sáfárkodni velük. Nem „felekirályságot" vettek és nem is egy ígéretes vállalkozást kezdtek építeni, hanem a legkisebbek, a gyerekek felé fordultak. Egy meleg nyári délután kimentek a falu szélén lévő grundra, ott leültek a csavargó, semmittevő gyerekek közé a porba és elkezdtek játszani velük. A játékból sok-sok nevetés lett, a nevetésből bátorság, a bátorságból pedig bizalom és igény a folytatásra. Így múltak a napok, a hetek és a hónapok, s mindennek már több mint tíz éve. Ma ez a család 6 saját gyermeket nevel és azon kívül még több tucatot, akik ugyan nem az övéik, de a hét több délutánján együtt játszanak velük, nevetnek, bátorodnak, növögetnek és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Eddig a mese, ami nem is az, mert igaz történet.

Feleségemmel 2000-ben határoztuk el, hogy megpróbálunk gyermekeink közvetlen környezetében élő gyerekek számára valami többletet nyújtani, ami formálja, neveli, növeli őket is.

A gyerekeket a szabadidejükben szólítottuk meg és játékos feladatokkal kínáltuk meg. Céljaink azonban túlmutattak a puszta szabadidő-szervezésen. Foglalkozásainkkal nem pusztán szórakoztatni, hanem sokkal inkább embert, értékrendet akartunk formálni. Időnket, tudásunkat, később otthonunkat is kínáltuk másoknak s ezzel mintát, értéket, értékrendet is kínáltunk nekik. Értékrendet, amelyet keresztény, népi és nemzeti kultúránkból merítettünk.

Azt mondtuk, kincskeresők leszünk, hogy megtaláljuk azt, amit már kezd a por belepni, vagy már teljesen elveszett, de legfőképp azt a kincset, amit bennünk rejtett el a Teremtő. Izgalmas kalandra hívtuk a gyerekeket, amikor a saját magukban és a másikban rejlő emberi érték felfedezésébe kezdtünk.

Így született meg 2000 szeptemberében a Kincskereső Dráma és Kézműves Műhely Dusnokon.

Dráma Műhely, mert a drámapedagógia eszközeivel a játék ürügyén dolgozunk. Védett környezetben, újrajátsszuk, újraéljük és értékeljük a dolgainkat, emlékeinket, miközben csendben alakulunk, formálódunk és nyiladozik a személyiségünk. Felfedezzük és kipróbáljuk önnön és társaink rejtett képességeit, megtanulunk bánni érzelmeinkkel, megtapasztaljuk az egymásra utaltság, az összetartozás jó ízét... no és a felelősségét is.

Kézműves Műhely, mert e „munkaforma" nagyszerű lehetőség a hétköznapok egyszerű dolgai és a művészetek összekapcsolására, a vizuális kultúra és a kreativitás fejlesztésére, a természetes anyagok valamint a népi kismesterségek megismerésére, az alkotás örömének megtapasztalására.

Mára a Műhely túlnőtt kezdeti céljain. Megfigyelve a kor szükségleteit, és kihívásait, igyekszünk a gyerekeken túl azok családjaira is figyelni. Megszólítjuk a szülőket és a kamaszokat is. Olyan programokat kínálunk nekik, amelyek vonzóak lehetnek számukra és egyben alternatívát is jelentenek szabadidejük eltöltésére. Kirándulásokat, kalandtúrákat, ping-pong partiakat vagy éppen színjátszó estéket szervezünk nekik, de ebbe a sorba illeszthető a Kincskereső Családi Napközi is, a mely a személyes gondoskodás egy egészen újszerű és igényes formája „mifelénk".

A Műhely köré szerveződő családokkal 2009-ben létrehoztuk a Kincskereső Család- és Ifjúságsegítő Egyesületet, amely mint közhasznú szervezet a programok szervezésében és finanszírozásában is segíti munkánkat.

Gyakran kell szemben úsznunk az árral és még gyakrabban kell a nehezebb úton járnunk, ezért van úgy hogy elfáradunk. Ilyenkor arra gondolunk, hogy ezek a gyerekek egyszer majd nagy, termő fákká növekednek és talán sok-sok gyümölcsöt teremnek, aminek az íze egy kicsit rajtunk is múlott. S hogy ezek a kamaszok életük egy nehéz és veszélyes pillanatában majd jó döntést fognak hozni, s ebben egy kicsit mi is segítettünk nekik. S hogy ezek a családok egyre erősebb és boldogabb közösségek lesznek, épségben vészelve át az idők nehézségeit, amihez mi is adtunk némi útravalót.

Bátorítunk mindenkit: legyél te is kincskereső! Ott ahol élsz, ahol tanulsz, dolgozol, vagy éppen vagy, mert az igazi kincs benned van, s azt megtalálni a legnagyobb kaland.

Hodován Péter és Margit