Az író a mai világban kezdi történetét és repíti tovább az olvasó képzeletét a Maszat-hegy és környékére. Ott minden más, mint itt. A megszokott hétköznapi emberek helyett furcsa figurák lépnek színre. A náthás angol költő, Turgenyev a burgonya, a Zsiráfmadár, Csálé és Egyenes, Szösznéne, Makula bácsi, a Babaarcú Démon, Pali kalóz és a Paca cár, miközben kaland kalandot követ.

Miről is szól a könyv? Nekem először is leginkább a barátságról.

Andris, mint egy „tipikus” 21. századi gyerek (mobil, túrórudi, kóla) szembesül azzal, hogy valaki barátjának tekinti és látogatóba hívja. Ő elindul, s mert az életről nem sokat tud, egyre nagyobb bajba kerül, szinte már az életét is veszély fenyegeti. Visszafordulhatott volna, amikor szembesül a világ kellemetlen, nehéz dolgaival, de nem, ő ment tovább, hogy megtalálja és megmentse a közben bajba került barátot, Jankát.

Szól a könyv a környezetszennyezésről is. Jól érzékelteti, hogy mi felé halad a világ, ha „összepacázunk” mindent, ha eldobáljuk szemetet, ha nem vigyázunk természeti értékeinkre.

Szól arról is, hogy nem szabad pusztán a külső alapján megítélni az embereket, mert nem tudhatjuk, hogy milyen jellem áll a személy mögött. Hiába maszatos a külső, belül hercegkisasszony is lakhat, s aki végül –bár királyi sarj- mégis az egyszerűséget, a hétköznapi életet választja.

A könyv szereplői mintha mai emberek, jellemek lennének. A kapzsi, a magányos, az egyszerű, a megvesztegethető, no és a jószívű a segítőkész és a többi. Meseszerű, és mégis mai.

Olvasd el te is!

Hodován Margit