"Tucc-tucc zene az egyik fülben, mobil telefon a másikon, műköröm, pirszing és kaján vigyor.” Ismerős a kép? Nem, ez nem valami tv-sztár külső leírása (bár lehetne sokaké), hanem az utcáinkon sétáló tízen éves fiataljainké. Nem is sétálnak, inkább lógnak, csavarognak, dülöngélnek... Szavak jutnak eszembe: egyensúlyvesztés, kilengés, gyökértelenség... közben sajnálom őket, mert tudom, tudjuk, ők csak áldozatok...

„Tisztelet, tartás, kedvesség.” – mondom én. Mire ők: „Ugyan már, maradiság, haladni kell a korral...”

A korral vagy a kórral?

Nem újdonság, amikor a mai társadalom egyik problémájára, a súlypontok eltolódására és ezek következményeire, az egyensúlyvesztésre gondolok.

Ha valaki sokat „pörög” elveszíti az egyensúlyát. Ha ilyenkor nem tud belekapaszkodni valamibe vagy valakibe, elesik és csúnyán megütheti magát.

Talán nem is jó túlzásba vinni, de ha már valaki belevág, kell, hogy legyen kapaszkodója, különben...

A gyökér nélküli növény nemcsak életképtelen, de a szelek is úgy sodorják, ahogy nekik tetszik.

Mi emberek sem vagyunk másképp. Minél kevésbé ragaszkodunk a gyökereinkhez, annál kiszolgáltatottabbak vagyunk és annál életképtelenebbek..

Melyek a mi gyökereink?

Hagyományok, emlékek, családi szokások, közös ünnepek, a hitünk, a történelmünk...

A ma áramlatai a múlt ellen dolgoznak, azt hazudva, hogy a tegnap már elavult, régimódi, szemétre való. Tisztesség, becsület, erkölcs, hit, hűség... ma már divatjamúlt mind.(?)

Korunk ideáljai erősek, gyorsak, könyörtelenek és „tetkósak”, mert ettől különlegesek .

Mintha tudatos elbutítás áldozatai lennénk. A Kór, amely korunkra telepedett olyan tömegembert nevel, aki csak a külsőt nézi, aki csak a testi szükségletekre reagál, hogy ne a belső értékek, hanem a külső környezeti ingerek szerint  formálódjunk. A reklámok, az akció filmek, a valóságshow-k és sorozatok hamis, hiteltelen sztárjai példája nyomán.

A tömegember nem képes saját magát vezetni, így  befolyásolható.

A tömegember egy kis ügyességgel becsapható, manipulálható és ha már  nem kell  egyszerűen lecserélhető, mint egy tárgy. Kell, hogy legyen bennünk egy magasabb rendű eszmény, amibe mindíg belekapaszkodhatunk. Kell hogy legyenek hagyományaink, ünnepeink, hitünk, amelyek mint mérföldkövek a helyes úton megtartanak bennünket, s amelyeket gyermekeinknek is továbbadhatunk.

A dolgok rajtunk állnak. Beállunk a sorba, választva a könnyebb utat, vagy merünk szeretettel, de nemet mondani, az értéket választani, s ha kell a nehezebb úton elindulni.