|
Weöres Sándor: Rongyszőnyeg
Bóbita, Bóbita táncol,
körben az angyalok ülnek,
békahadak fuvoláznak,
sáskahadak hegedülnek.
Bóbita, Bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra,
ráül, ígér neki csókot,
röpteti és kikacagja.
Bóbita, Bóbita épít
hajnali ködfal a vára,
termeiben sok a vendég,
törpe király, fia, lánya.
Bóbita, Bóbita álmos,
elpihen őszi levélen,
két csiga őrzi az álmát,
szunnyad az ág sűrűjében.
Paripám csodaszép pejkó,
ide lép, oda lép, hejhó,
hegyen át, vizen át vágtat,
nem adom, ha igérsz százat.
Amikor paripám ballag,
odanéz valahány csillag,
amikor paripám táncol,
odanéz a nap is százszor.
Ha vihar jő a magasból,
ne bocsáss el kicsi bátyám,
ha falomb közt telihold lép,
kicsi néném, te vigyázz rám.
Falu végén van a házunk,
a bozótból ki se látszik,
de a cinke, ha leröppen,
küszöbünkön vacsorázik.
Reggel süt a pék, süt a pék
gezemice lángost,
rakodó nagyanyó beveti a vánkost.
Reggel nagy a hó, nagy a jég,
belepi a várost,
taligán tol a pék gezemice lángost.
Árnyak sora ül a réten,
nyáj zsong be a faluvégen,
zúg, dong sűrű raj az ágon,
békák dala kel az árkon,
bim-bam, torony üregében,
érchang pihen el az éjben.
Csillag süt a szederágra,
lassan jön a pásztor álma,
rezgő fű a fejealja,
nyáréj ege betakarja,
bim-bam, torony üregében,
érchang pihen el az éjben.
Jön a kocsi, most érkeztünk,
alaposan eltévedtünk,
derekasan áztunk-fáztunk,
no de kicsit elnótáztunk.
Jegenyefa ingó-bingó,
odaül az ázott holló,
teregeti csapzott tollát,
keserüli holló voltát.
Égi csikón léptet a nyár,
tarka idő szőttese száll,
táncra való, fürdeni jó,
nagy hegy alatt hűsöl a tó.
Hogyha kijössz, messzire mégy,
hogyha maradsz, csípdes a légy.
Habzik az ég, mint tele tál,
tarka idő szőttese száll.
Van-e szoknya eladó?
Tarka-barka suhogó,
a derékra simuló,
télbe-nyárba jó?
Nincsen szoknya vehető,
csak egy régi lepedő,
ráncos, rojtos, repedő,
üsse meg a kő!
Kürtös pogácsa, füstös szalonna,
itt van rakásra, díszlik halomba,
minden kopasznak jut hajnövesztő,
minden ravasznak egy nyírfavessző.
Minden leánynak füstös kemence,
minden legénynek tág öblű pince,
minden leánynak szép rózsa, szegfű,
minden legénynek hátára seprű. |